A hatévesek egyik kedvenc szava kétségtelenül a „miért?”. Miért úszik a hajó? Miért pezseg az üdítő? Miért lesz vizes a pohár külseje? Miért nem keveredik össze rendesen az olaj a vízzel? Szülőként néha úgy érezhetjük, hogy napi kétszáz kérdés után már csak egyetlen válasz maradt bennünk: „Mert csak.” Pedig ebben az életkorban éppen ezek a végtelennek tűnő kérdések mutatják, hogy a gyerek agya elképesztő tempóban keresi az összefüggéseket.
Ilyenkor érdemes néha visszafordítani a kérdést. Ahelyett, hogy rögtön megadnánk a választ, mondhatjuk azt: „Mit gondolsz, mi fog történni?” vagy egyszerűen: „Derítsük ki együtt!” Ezzel egy hétköznapi kíváncsiságból máris megszületett egy mini tudományos kísérlet, amelyhez sokszor nem kell több egy pohárnál, némi víznél és a konyhaszekrény tartalmánál.
Hatévesen már nemcsak nézi a világot, hanem magyarázatokat keres
Az iskola előtt álló gyerekek gondolkodásában látványos változás történik. Egyre kevésbé elég nekik az, hogy valami „csak úgy van”; szeretnék megérteni, miért történik, és mi változik, ha másképp csinálják. Ez a természettudományos kíváncsiság a későbbi STEAM-gondolkodás egyik legfontosabb alapja, vagyis annak a szemléletnek, amely a természettudományt, technológiát, mérnöki gondolkodást, művészetet és matematikát nem különálló tantárgyakként, hanem összekapcsolódó problémamegoldásként kezeli.
Az otthoni kísérletezés azért különösen értékes, mert nem kész válaszokat ad. A gyerek először tippel: „Szerintem a tojás elsüllyed.” Ezután megfigyel, összehasonlít és újra próbálkozik. Ha az eredmény nem olyan lesz, mint várta, nem rosszul teljesített, hanem új információhoz jutott. Ez finoman tanítja meg arra is, hogy a tévedés nem kudarc, hanem a tanulás része.
Ezért amikor fejlesztő játékokat keresünk 6 éveseknek, érdemes a klasszikus logikai és társasjátékok mellett olyan tevékenységekre is gondolni, amelyek valódi kísérletezésre adnak lehetőséget. Egy egyszerű konyhai laborban ugyanúgy fejlődik a figyelem, a problémamegoldás, az ok-okozati gondolkodás és a kitartás.
A szódabikarbóna-vulkán: amikor a konyhapult kitör
Ez az a kísérlet, amelynek láttán szinte minden hatéves azonnal tudóssá akar válni. Egy kisebb pohárba vagy tálkába tegyünk néhány kanál szódabikarbónát, majd lassan öntsünk rá ecetet. A látványos pezsgés szinte azonnal elkezdődik, és ha az edényt előtte egy gyurmából vagy homokból épített „vulkánba” helyezzük, máris kész a házi kitörés.
A háttérben sav-bázis reakció zajlik, amelynek során szén-dioxid gáz képződik. Hatéves korban természetesen nem szükséges képletekkel magyarázni a folyamatot. Sokkal érdekesebb kérdés lehet, hogy mi történik, ha több ecetet használunk, vagy ha nagyobb edényben próbálkozunk. Innen máris újabb hipotézisek születnek.
Házi lavalámpa: miért nem akar összebarátkozni az olaj és a víz?
Töltsünk egy átlátszó poharat vagy palackot nagyjából félig vízzel, majd öntsünk rá étolajat. Már önmagában érdekes lesz megfigyelni, hogy a két folyadék elkülönül egymástól. Ha a vízhez előzőleg egy kevés ételfestéket adunk, a különbség még látványosabbá válik.
Ezután egy pezsgőtabletta kisebb darabját beledobva buborékok indulnak felfelé, amelyek színes vízcseppeket visznek magukkal az olajon keresztül, majd azok újra lesüllyednek. A gyerek számára ez igazi varázslatnak tűnhet, miközben a sűrűség, a folyadékok különböző tulajdonságai és a gázképződés jelenségével találkozik.
Itt is érdemes kérdezni ahelyett, hogy azonnal magyaráznánk: melyik folyadék került felülre? Mi történne, ha megkevernénk? Vajon visszaválnának egymástól?
A lebegő tojás: amikor a tojás egyszer csak meggondolja magát
Ehhez a kísérlethez két pohár vízre és egy nyers tojásra lesz szükség. Az egyik pohár maradjon sima víz, a másikba pedig keverjünk több kanál sót. Először tegyük a tojást a sima vízbe, ahol várhatóan lesüllyed. Ezután kerüljön a sós vízbe, ahol megfelelő sókoncentrációnál már lebegni kezd.
A jelenség hátterében a sós víz nagyobb sűrűsége és az így megnövekedő felhajtóerő áll. Egy hatévesnek ezt nyugodtan megfogalmazhatjuk úgy, hogy a sós víz „jobban megtartja” a tojást. Később meg lehet próbálni fokozatosan adagolni a sót, és megfigyelni, mikor kezd el emelkedni.
Hogyan legyen kísérlet, ne pedig teljes konyhai evakuálás?
A természettudományos kíváncsiság támogatása nem jelenti azt, hogy minden alkalommal fel kell áldoznunk a konyhát a tudomány oltárán. A legtöbb kísérletet érdemes egy nagy tálcán vagy könnyen letörölhető felületen végezni, és előre kijelölni, melyik eszközhöz nyúlhat a gyerek önállóan.
Ebben az életkorban már bátran bevonhatjuk az előkészítésbe és a rendrakásba is. Mérje ki a vizet, kanalazza a sót, törölje fel a kifröccsent folyadékot. Így a kísérlet nemcsak a látványos részről szól, hanem a folyamat egészéről.
A biztonsági szabályokat viszont mindig mi határozzuk meg. Csak olyan alapanyagokkal dolgozzunk, amelyek az adott formában biztonságosak, a kísérleteket ne kóstolgassuk, és minden próbálkozás felnőtt jelenlétében történjen. A cél az önálló gondolkodás támogatása, nem az, hogy a hatéves vegye át a konyhai labor vezetését, miközben mi békésen kávézunk a másik szobában.
Az igazi tudomány a „mi történik, ha…?” kérdéssel kezdődik
A természettudományos gondolkodás nem ott kezdődik, amikor az iskolában először megjelenik a fizika vagy a kémia. Sokkal korábban, azokban a pillanatokban, amikor a gyermek megpróbálja megérteni a körülötte lévő világot.
Egy jól megválasztott társas, logikai feladat vagy fejlesztő játék természetesen rengeteget adhat, de a legjobb fejlesztő játékok 6 éveseknek néha egészen hétköznapi dolgokból születnek: egy tojásból, egy pohár vízből vagy abból a bizonyos szódabikarbónából, amit utána még három napig megtalálunk valahol a konyhapulton.
Ha pedig legközelebb érkezik a századik „miért?”, nem szükséges minden választ fejből tudni. Néha a legjobb válasz tényleg csak ennyi: „Fogalmam sincs. Nézzük meg együtt.”
